friss műút

Legfrissebb

Tudósítás

Szemes Botond: Az irodalom és tudományának gyakorlatai 2.0

„Bár az ifjúság napjait megszépíti az emlékezés, a szerző fenntartja, hogy ha valamely (többé-kevésbé) tudományos találkozó, amelyen valaha részt vett, megérdemli, hogy »szellemileg termékenynek« nevezzék (amellett, hogy »lelkesült«, »ösztönző«, »dionüszoszi«)”, akkor egy 2016 novemberében Kölnben tartott workshop bizonyosan. A „distant reading”-től a „kollaboratórium”-ig. Az irodalomtudományos kutatás elemi gyakorlatai és infrastruktúrája címmel szervezett ülést egy hazai és német szakemberekből álló kutatócsoport, amelynek összetétele igencsak vegyes, a klasszika-filológusoktól a digitális bölcsészet képviselőiig terjed.

Tovább »
Földi Bernadett: Az elfojtástól a kiszakadásig

A pécsi Civil Közösségek Háza önmagában is impozáns hely, az őszi napfény ezt a látványt azonban még fenségesebbé varázsolja. Ez a magával ragadó épület és kert adott otthont 2016. szeptember 28–29-én egy könnyednek korántsem mondható, ám annál aktuálisabb témákat megvitató konferenciának. Eltérülő nemiség: a túlkompenzálás, visszaélés, megalázás, fölény, leigázás és zsarolhatóság művészeti reprezentáció (főként kortárs) irodalomban és más művészetekben, a történelemben, a társadalomban.

Tovább »
Megyesi Dóra: „A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás”

Bende versei alapvetően mindig valamilyen típusú változásról szólnak, adott élethelyzetek jelennek meg bennük, óhatatlanul el kell gondolkoznunk azon, mennyire lehet, mennyire kell személyesnek lenni az alkotás során. Tamás elmondja, többször megkapta már a kérdést, nem veszélyes-e ez a fajta kitárulkozás, nem engedi-e túl közel az olvasót, és honnantól válik már öncélúvá a költészet. „Ezek nem naplóbejegyzések — mondja —, nyilván saját élményekből táplálkoznak a versek, arról tudok írni, amit megéltem. Ezektől azonban jelentősen eltávolodom írás közben, az alapélmény marad, és közben létrejön egy elkülönült alkotás.” Hozzáteszi, teljesen lényegtelen, hogy verseinek mennyi az igazságalapja: lehet, hogy van, de nem ez a fontos.

Tovább »
Gilbert Edit: Támogatni nőtársainkat is

Gyűlnek a linkek „nő-femin-gender”-dokumentumomba, naponta 2-3-mal bővül a gyűjteményem. Ezeket küldtem tovább munkatársaimnak, hallgatóimnak, amikor készültünk Nőuralom!?-rendezvényünkre, hogy reflektáljunk rájuk háttéranyagainkban. (A megmaradtakat most szétosztom tudósításomban.) Negatív kedvencem a feltáruló jelenségek közül a következő mondás mögöttese: a nő szoknyája mindent eltakar. Ezt szeretik hangoztatni a patriarchális orosz kultúra női fenntartói is, szegény férjeiken sajnálkozva, akik ugyan ütik-verik-csalják őket, de hát van nekik (mondják asszonyaik) elég bajuk: börtönbe, hadszíntérre küldik őket, meg fetrengenek az alkoholtól, amibe menekülni kénytelenek. Legalább mi ne rontsuk már tovább a helyzetüket, a kedvüket — így a női szólam.

Tovább »
Szarka Károly: „Mondjuk ki, az esetek többségében tahó vagyok”

Úgy indulok el ezen a hűvös hétfő estén az RS9 Színházba, hogy tudom, mire számítsak, bár JAK-tagként illik is tisztában lenni a Kötet előttiek sorozatban bemutatkozók munkásságával. És persze a két fellépőt, a most már házas Németh Dorkát és Mucha Attilát is nehéz nem ismerni annak, aki a Fiatal Írók Szövetsége és/vagy a József Attila Kör táboraiba jár. Vagy egyéb táborokba, mert mindketten elég aktívan látogatják ezeket a rendezvényeket. És nem csak a szemináriumokat vesznek részt: Mucha legutóbb házi sört hozott Visegrádra és lecsót is főzött az éhes táborlakóknak, sőt engem még haza is fuvarozott — nem árt, ha akad az írók között valaki, aki némi gyakorlati érzékkel is rendelkezik.

Tovább »
Márjánovics Diána: Műhelynapló

Az előadások, az estébe nyúló diszkussziók és a vacsoraasztal mellett folytatott beszélgetések alkalmával különböző válaszokat kaptunk arra a kérdésre, hogy hol lehet rámutatni a magyar irodalomtörténet alakulását alapvetően meghatározó Mészöly-írás és a Nádas-œuvre egyes darabajainak kapcsolóelemeire. Pontosabban: hogyan lehet óvatosan bánni azzal a (leegyeszerűsítve hatástörténetinek nevezhető, valójában jóval összetettebb) problémával, amely a — Bagi Zsolt ironikus szavai szerint — „Mészöly nemzé Nádast” tételben határozható meg. Egyes előadásokban a magyar irodalmi kánon középpontjában álló, mára kiterjedt recepcióval rendelkező művek eltérő megközelítési módjairól is szó esett: olyan szövegek olvasatairól, mint az Emlékiratok könyve, a Saulus, Az atléta halála vagy az idén jubiláló Párhuzamos történetek.

Tovább »
Zerza Béla Zoltán: Könyvtár és gerontofília

Október 15-én este 7 órakor került sor az ÚjJAK, vagyis a fiatal költőket, írókat és irodalmárokat tömörítő József Attila Kör legutóbbi (2014-es őszi) taggyűlésén közfelkiáltással megszavazott újoncainak bemutatkozására. A helyszín ezúttal az RS9+ (Vallai Kert, Rumbach Sebestyén u. 10.) volt és nem a Roham Bár, a moderátor Braun Barna volt.

Tovább »
Zerza Béla Zoltán: Az agrárollótól a pedofíliáig

A RoHAM Bárban két felvonásban mutatkoztak be az ÚJJAK, név szerint Gáspár-Singer Anna, Szarka Károly, Komor Zoltán és Pál Sándor Attila, valamit Gáti István, Csepcsányi Éva, Szenderák Bence, Borda Réka és Biró Krisztián. És hogy az esemény semmiképpen se fulladjon száraz szakmaiságba, arról Szegő János moderátor gondoskodott.

Tovább »
Somogyi Gyula: „Ha nem megy, akkor keveset olvastál”

Aki szereti Farkas Zsolt írásainak egyedi stílusát, annak érdemes volt benéznie június 12-én délután a miskolci Helynekembe, hiszen Tóth Beáta faggatta a szerzőt a legújabb, meglepően vaskos Szia című könyve kapcsán. Jónéhányan össze is gyűltünk az irodalmi graffitikkel és Műút-borítókkal gazdagon díszített szobában, hogy falról ránk néző „szellemírók” mellett mi is tanúi lehessünk a kötet rövid bemutatását követő izgalmas kérdések és válaszok sorozatának. A szerző remek beszélgetőpartnernek bizonyult, készségesen állta a lényeglátó kérdések záporát, és végül nemcsak bent, hanem kint is megérkezett a bő órás beszélgetés közben a nyár eleji zápor, hogy lehűtse egy kicsit a forró levegőt. De mindent szép sorjában.

Tovább »
Zerza Béla Zoltán: Éhes a magyar!

Dacára annak, hogy a kortárs költészet dúskál az intermedialitásban, még mindig viszonylag ritkaságszámba mennek az olyan események, ahol eltérő művészeti ágak képviselői fejtik ki nézeteiket az ilyen jellegű együttgondolkodás(ok)ról. Ezért is gondolom üdvözítőnek, hogy a hagyományosan a könyv ünnepének számító Ünnepi Könyvhét alkalmából Nemes Z. Márió vadonatúj, A hercegprímás elsírja magát című kötetének bemutatása apropóján a szerzőn kívül Kis Róka Csaba festőművész, a könyv borítóján látható festmény létrehozója is meghívást kapott. Többek között a két alkotó művészetének találkozási pontjairól, analógiákról, párhuzamokról faggatta őket Dunajcsik Mátyás, a kötetet gondozó Libri Kiadó felelős szerkesztője június 12-én az Írók Boltjában.

Tovább »