friss műút

Legfrissebb

Kollegiális napló

Antal Balázs: A 4377. bejegyzés

Köszönöm a Műút portál olvasóinak figyelmét, kollégáimnak a barátságot, barátaimnak a kollegiális közeget! Mindenkinek csupa jókat!

Tovább »
Jenei László: Millimetternich
Dollfuss és Miklas elnök 1932-ben. Millimetternich

Arcra ráfagyott mosoly, ezt látom állandóan a vezérlő tábornokunk ábrázatán is. Pár hete mentettem le ezt a képet, rajta a kicsi ember, „Millimetternich”, azaz Dollfuß ’32-ben.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Kenyérsütés Lövétén (Hargita megye), 2017. október

Kollegiális naplónkban.

Tovább »
Zemlényi Attila: szerelem

én rajongok ő enged
égek én ő meg szenved
én pogózok ő meditál
vérzek kicsit levitál
én ütök ő lágyan simít
belehalok épp csak pikírt
én imádok ő meg nevel
zokogok picit terel

Tovább »
kabai lóránt: A szerkesztő epilógja

„Sohasem érkezni meg sehova, azonnal indulni, ki se csomagolni. Csak pipálni, pipálni kifelé a füzetből az egyes tételeket. Amikor mind elfogy, akkor vajon mi lesz? Ki maradok, amikor kiürül a leltár? És minek is?” — Antal Balázs naplóbejegyzését idézem másfél hónappal ezelőttről, amikor már épp nagyon közel vagyok ahhoz, hogy kimondhassam, kész az egész, persze ez így pontatlan, csak annyi történt (történik még épp egy rövid ideig), hogy a végére érek a listának, kipipálvák a tételek.

Tovább »
Antal Balázs: a gyomrom

…az mind a gyomromban landol a gyomromban a gyomromban a gyomromban…

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Téli október. Lövéte (Hargita megye)

Kollegiális naplónkban…

Tovább »
Jenei László: Blumm Miskolcon

Jön az sms, egy óra múlva itt van. Aaron Blumm (Csáth, Virág Gábor stb.) kocsit hajt. A könyvtár és a temető között parkolok. Érkezik az sms: a múzeum előtt van. Megyek. Leparkolok a kék Ford mellett, ugrok, ölelés, de jó! Szegeden is ugyanígy, ebben az együtthangzásban, egyszemélyes lelkesség-bázis, megöleltem. Most is. Vissza a kocsikba, megkerüljük a szállót, hátsó parkolóban állítjuk le az autókat. A könyvpakkok cseréje, már itt kibukik, mennyi mindent lehetne mondani, könyvek, szerzők, de nem lehet ajtóstól… Bejelentkezés a portán, mögöttünk egy bronzszobor, egy kerékpár. Blumm felhorkan. Ezt vajon mi, miatta??? — futhatott át benne. Viccel ütjük el, de ez a vaskos párhuzam… Ez a hangsúlyos véletlen… A lépcsőn már a biciklizésről törökzolizunk.

Tovább »
Zemlényi Attila: Holt lelkek

Mindig boldog halottak napját szerettem volna.
Csilit, tekilát, mariácsit.
Nem ezt az ünneplő feszengést, magányt,
üres tekintetű Pósalaky bácsit.

Tovább »
kabai lóránt: Azt hiszem,

Ha igaz a mondás, márpedig igaz, hogy minden második költő majom, úgy a jelen kötet szerzője, kinek két elbeszélés- és egy tanulmánygyűjtemény után ez az első verseskötete, mindenképpen a második költők közé esik…

Tovább »