friss műút

Legfrissebb

Kollegiális napló

Kishonthy Zsolt: Kapcsolódások

Eszter. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan ok miatt ez a név jutott eszembe, amikor vissza kellett emlékeznem, mi lehetett a Déry-regény főhősének, G. A. úr szerelmének a neve X-ben, a titokzatos városban. Az egész dolog egyáltalán onnan indult, hogy nemrégiben valaki egy este nekem szegezte a kérdést, mondanám el, eddigi életemben milyen zenei, filmes, vagy irodalmi művek voltak rám meghatározó hatással, fel tudnám-e sorolni őket.

Tovább »
kabai lóránt: √–1

Vannak azonban (mint — mások mellett — én), akik továbbra is szívesen foglalkoznak számokkal, és felfigyelnek ezek újabb és újabb érdekességeire. Mindez rendjénvaló teljesen, bár természetes a kudarcérzés, ha a felskiccelt számsorok, feltételezett vagy egyenesen felismert törvényszerűségek hirtelen a zérusba futnak, majd az imaginárius számba — mintha nem is lenne tovább. Pedig nyilván haladhatnánk még, ott várnak ránk a szürreális számok, melyek két egyszerű művelettel keletkeznek „a semmiből”, azonban tulajdonságaikban hasonlítanak a valós számokra.

Tovább »
Antal Balázs: Játszótér éjjel

Nincs szomorúbb a lelakatolt kapujú, elhagyatott éjjeli játszótérnél. Még ott jár a gyerekek lépte, akik boldogok voltak itt, vagy legalábbis örültek, hogy bejöhettek ide. A kerekek még forognak, a hinta még halványan inog. A csúszdák, a libikókák, a mászókák, a kormánnyal hajtható körsürgők egy darabig biztosan várják még a régi vendégeik, aztán majd megtudják, hogy azok nem jönnek hozzájuk vissza. Vagy nem tudják meg, mert a dolgok talán örökké képesek várni, vagy még azután is — mégha nem is tarthatnak ki olyan sokáig. Szóval a remény még nem hagyta el a helyet, a hit dolgában azonban ki mondhatna itt ma biztosat? Vagy fordítva.

Tovább »
Jenei László: Az 52-es buszon

Felszálltam egy buszra az első ajtónál.
A páros üléseken ők ültek egyedül, egymás mögött…

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Nem írtam, nem fotóztam semmit

Kollegiális naplónkban

Tovább »
Zemlényi Attila: Szolid Motorosok

Nem születtem vadnak, hanem azzá lettem.
Benzingőz és földutak szerelmese,
később Keresztutaké meg a Műúté is 🙂 .
Szerencsről Monokra, a tóig, és vissza,
az én Uram csak a vizet issza.
Volt néhány mezei kilométerre krosszpálya.
Odaraktuk a szoci Dakart, tesó, hogy fájjon.

Tovább »
kabai lóránt: 7, 11, 13 (8, 13, 21)

Tizenkilencre még csak-csak, de huszonyegyre, pláne negyvenre azért már nem nagyon szokás lapot kérni, hősünk mégis veszi a bátorságot, megszólal, aztán lefojt egy tétova korttyal, és nem is azért, mert felrémlik benne valami egyoldalú párbeszéd („Életem, vidd le a kutyát! És ha már lementél, inkább vissza se jöjj. De akkor mégse a kutyát, a szemetet vidd le”), hanem mert úgy véli, visszanézve már más, egy mindent elkerülő, mégis párhuzamos útvonal, amit lát, itt nagyvonalúan túllép a mértani kötelezettségeken…

Tovább »
Antal Balázs: Tavaszi lomtalanítás

Valahogy mindig itt van március idusán, az ünnep meg a József-nap között. Mielőtt a meleget zsákban hoznák. Pár éve kezdett rendszeressé válni, hogy ilyentájban még egy utolsó nagy rohamot levezényel a tél. Vagy hát többnyire nem is az utolsót, hanem az egyetlen nagy téli vihart produkálja épp ekkor. Négy éve napokra elment az áram. A vége az lett, hogy hazavágta a kazánt.

Tovább »
Jenei László: Mehetnék

Ahányszor látom ezt a képeslapot, mehetnékem támad. Élet mindenhol van, ilyen legalábbis. A borok is jók. És az emigráns-válogatott megveri az angolokat. Úgy sejtem, nagyapámnak, amikor megkapta ezt a lapot, szintén mehetnékje támadt. És ha erre gondolok, már meg is fejtettem: ahogy ő, én sem megyek sehová. Túl gyorsan telik az idő, az élet javíthatatlan sémákon alapszik, a változatlanul diktatúra felé kacsingató környezet kapitulációra sarkall, aztán ez sem lesz meg. Az elértnél előbbre (a dolgok általános okaihoz) nem kívánok jutni. Rossz előérzetem van — amikor nem olvasok. Ha olvasok, mehetnékem támad.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Egy megtalált fotó — apám és a két nagyapám kb. 1960-ban

Kollegiális naplónkban.

Tovább »