friss műút

Legfrissebb

Kollegiális napló

kabai lóránt: 7, 11, 13 (8, 13, 21)

Tizenkilencre még csak-csak, de huszonyegyre, pláne negyvenre azért már nem nagyon szokás lapot kérni, hősünk mégis veszi a bátorságot, megszólal, aztán lefojt egy tétova korttyal, és nem is azért, mert felrémlik benne valami egyoldalú párbeszéd („Életem, vidd le a kutyát! És ha már lementél, inkább vissza se jöjj. De akkor mégse a kutyát, a szemetet vidd le”), hanem mert úgy véli, visszanézve már más, egy mindent elkerülő, mégis párhuzamos útvonal, amit lát, itt nagyvonalúan túllép a mértani kötelezettségeken…

Tovább »
Antal Balázs: Tavaszi lomtalanítás

Valahogy mindig itt van március idusán, az ünnep meg a József-nap között. Mielőtt a meleget zsákban hoznák. Pár éve kezdett rendszeressé válni, hogy ilyentájban még egy utolsó nagy rohamot levezényel a tél. Vagy hát többnyire nem is az utolsót, hanem az egyetlen nagy téli vihart produkálja épp ekkor. Négy éve napokra elment az áram. A vége az lett, hogy hazavágta a kazánt.

Tovább »
Jenei László: Mehetnék

Ahányszor látom ezt a képeslapot, mehetnékem támad. Élet mindenhol van, ilyen legalábbis. A borok is jók. És az emigráns-válogatott megveri az angolokat. Úgy sejtem, nagyapámnak, amikor megkapta ezt a lapot, szintén mehetnékje támadt. És ha erre gondolok, már meg is fejtettem: ahogy ő, én sem megyek sehová. Túl gyorsan telik az idő, az élet javíthatatlan sémákon alapszik, a változatlanul diktatúra felé kacsingató környezet kapitulációra sarkall, aztán ez sem lesz meg. Az elértnél előbbre (a dolgok általános okaihoz) nem kívánok jutni. Rossz előérzetem van — amikor nem olvasok. Ha olvasok, mehetnékem támad.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Egy megtalált fotó — apám és a két nagyapám kb. 1960-ban

Kollegiális naplónkban.

Tovább »
Zemlényi Attila: Ezüst nyár

Szerencs, a gyermekkor merülő Atlantisza,
egy óra bringával a feneketlen Holt-Tisza, napszítta,
löszfalú utópisztikus álom-szocializmus.
A Hegyalja nyitánya, kakaómassza és szamorodni,
cukorsüveg a szájban, kakaóvaj a bőrön, áll alá
cseppen a nyár. A Kossuth téri allé, a vágányzár után,
hatévesen teresedő, ahol két bors, három emeletes ház
néz farkasszemet, erkélyekkel a hasán.

Tovább »
kabai lóránt: 2, 3, 5

A munkahelyemen elromlott a pénztárgép, első gondolatom, hogy túl későn vettem észre, vajon hány téves blokkot nyomtathattam ki így, csak feltűnik az egyik rendelésnél, nem lehet jó a végösszeg, nézem is a számsort, összeadom fejben, nyilvánvalóan nem stimmel, áthúzom, összeadom papíron, így kérem az összeget a vendégtől, a következőt kiszolgálva már eleve a számológépet használom, az is gyanús eredményt ad ki, újraszámolok papíron, nem stimmel. Az azért mégiscsak valószínűtlen, gondolom, hogy egyszerre romoljon el mindkét gép, de ha nem így van, akkor én felejtettem el összeadni, rémülök meg, egyszerű ellenőrzést végzek, ugyanazt ütöm be mindkettőbe, az eredmények ott azonosak, csak az én papíron végzett kalkulációm nem egyezik velük. Bepánikolok, elkezdem felmondani magamban az összeadási szabályokat, 1+1=2, 1+1+1=2+1=3 stb. Tudom, hogy ezekben nem tévedek, így csak arra gondolhatok, időközben megváltozott talán az algebra, de hogyan és miért, utána kell járjak sürgősen…

Tovább »
Antal Balázs: Beleveszve

…És a semmit körbefagyó merev jégperem a cseresznyefa alatt, az edény szája, mint egy konyhapult munkalapja, amiből kiszerelték a mosogatókagylót….

Tovább »
Jenei László: Anne elnémul

Az a baj, hogy utána Anne (Beauvoir) tényleg megszólal, és Henri (Camus) valamint Dubreuilh (Sartre) is. Újra kellett a napokban olvasnom a készülő regényem miatt a Mandarinokat, és ennél a kettőspontnál, úgy döntöttem, csinálok egy ilyen körülvágást. Legyen meg nekem így.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: A nyéki István-tó 2017 januárjában

Kollegiális naplónkban.

Tovább »
Zemlényi Attila: Zsiga négy

Ez a fiú négyéves lett,
a bajusza májkrémes lett.

Négyévesnek lenni de jó!
Éhes mókusnak a dió!

Tovább »