friss műút

Legfrissebb

Kollegiális napló

Kishonthy Zsolt: Téli október. Lövéte (Hargita megye)

Kollegiális naplónkban…

Tovább »
Jenei László: Blumm Miskolcon

Jön az sms, egy óra múlva itt van. Aaron Blumm (Csáth, Virág Gábor stb.) kocsit hajt. A könyvtár és a temető között parkolok. Érkezik az sms: a múzeum előtt van. Megyek. Leparkolok a kék Ford mellett, ugrok, ölelés, de jó! Szegeden is ugyanígy, ebben az együtthangzásban, egyszemélyes lelkesség-bázis, megöleltem. Most is. Vissza a kocsikba, megkerüljük a szállót, hátsó parkolóban állítjuk le az autókat. A könyvpakkok cseréje, már itt kibukik, mennyi mindent lehetne mondani, könyvek, szerzők, de nem lehet ajtóstól… Bejelentkezés a portán, mögöttünk egy bronzszobor, egy kerékpár. Blumm felhorkan. Ezt vajon mi, miatta??? — futhatott át benne. Viccel ütjük el, de ez a vaskos párhuzam… Ez a hangsúlyos véletlen… A lépcsőn már a biciklizésről törökzolizunk.

Tovább »
Zemlényi Attila: Holt lelkek

Mindig boldog halottak napját szerettem volna.
Csilit, tekilát, mariácsit.
Nem ezt az ünneplő feszengést, magányt,
üres tekintetű Pósalaky bácsit.

Tovább »
kabai lóránt: Azt hiszem,

Ha igaz a mondás, márpedig igaz, hogy minden második költő majom, úgy a jelen kötet szerzője, kinek két elbeszélés- és egy tanulmánygyűjtemény után ez az első verseskötete, mindenképpen a második költők közé esik…

Tovább »
Antal Balázs: Úti napló

Egyszer minden feladat véget ér, és akkor abból kéne élni, amit mellette elérni sikerült. Megtartani. Mert csak az maradhat. És ha az sincs, legvégül abból tudni meg, vajon jó helyen voltam-e. Az lesz a kései bizonyosság. Nem lehet előre sejteni belőle semmit. Vagy de. De nem akarom. Mert tudom, hogy van alku. És hogy megköttetett.

Tovább »
Jenei László: K. úr

Bejegyzés kollegiális naplónkban.

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Miskolc felé, szép felhők alatt

Kollegiális naplónkban

Tovább »
Zemlényi Attila: Kettő, öt

Nem tűntek el az órák, nem folytak el a percek,
csillogó fekete vasgyári királylány,
szerencsi szájhős, keserédes herceg.
És élünk boldogan, míg meg nem halunk
— lesz egy kosár kenyerünk, egy kosár halunk —,
Gazdálkodj okosant játszunk, mint az átkosba’.
És egyikünk se költözik be a városba.

Tovább »
kabai lóránt: Lépcsők se föl, se le

Vajon hogyan kell felvenni újra a régi élet fonalát, hogyan folytatodjuk tovább, ha a szíved mélyén kezdedjük megérteni, hogy nincs már visszaút, se tovább, kérdezem magam, ahogy kilépek az utcára, bele a tébolyító, hideg napfénybe, a benti félhomályt elhagyva arcon csap a verőfény, és nyilván vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek, ha nem vigyázol, őrületbe kergetnek

Tovább »
Kishonthy Zsolt: Kapcsolódások

Eszter. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan ok miatt ez a név jutott eszembe, amikor vissza kellett emlékeznem, mi lehetett a Déry-regény főhősének, G. A. úr szerelmének a neve X-ben, a titokzatos városban. Az egész dolog egyáltalán onnan indult, hogy nemrégiben valaki egy este nekem szegezte a kérdést, mondanám el, eddigi életemben milyen zenei, filmes, vagy irodalmi művek voltak rám meghatározó hatással, fel tudnám-e sorolni őket.

Tovább »