friss műút

Legfrissebb

Kritika–Esszé

Kiss Georgina: Aspektusok és hiátusok — Hozzászólás Závada Péter kötetéhez 4.

Üdvözlendő, hogy a kötet vitára indítja a szakma képviselőit, hiszen Závada verseiről szólva nem csupán néhány szöveg érvényességét, hanem egy megszólalásmód relevanciáját kell mérlegelnünk.

Tovább »
Sinkovicz László: Nyelváramlás, szövegtektonika — Hozzászólás Závada Péter kötetéhez 3.

Závada költészete — legújabb kötete alapján mindenképp — a hazai líra lassan tíz évvel ezelőtti felívelésének, térnyerésének akár legüdítőbb, legproblémacentrikusabb darabja is lehetne.

Tovább »
Csete Soma: A felhám apoteózisa — Hozzászólás Závada Péter kötetéhez 2.

A fentebb vázolt hibák Závadánál nem precedens nélküliek, a Mész két verse is segíthet felismerni a problémák gyökerét.

Tovább »
Ureczky Eszter: Vadorzás és vándorlás a brit irodalom erdejében

Lábass Endre trilógiája témája, tartalomjegyzéke és külleme által is igen nagy reményeket kelt az olvasóban, ám az Árnyékkereskedő egyik legfőbb tanulsága éppen az, hogy nem érdemes túlzott előzetes elvárásokkal megterhelve a kezünkbe venni egy ilyen hatalmas volumenű vállalkozást.

Tovább »
Mesévé oldott emlékezés

Mindezt leginkább az teszi indokolttá, hogy az utóbbi években megjelent számos, a magyar hagyományokból levezethetetlen első kötettel szemben a Csendélet sárkánnyal esetében egy, a hazai irodalmiságban gyökerező olvasat látszólag evidens módon működtethető, amely a traumaelbeszélések és a „diktatúra gyermekszemmel” tematikájú szövegek kontextusában helyezi el az alkotást.

Tovább »
Szabó Gábor: Szemben a Medúzával

Mindezért tehát Bán kötete — jóllehet legszűkebben vett tárgya az idő — alapvetően térképzeteken, jelesül különböző mélységmetaforákon keresztül argumentál.

Tovább »
Nemes Z. Márió: Kritikus tanulságok 11. Hozzászólás a Mohácsi–Lapis-vitához

Azt gondolom, hogy az újkomoly perspektíva egy olyan reduktív esztétikai ideológia, amely valahol a kritikai beszédmód(ok) és a történő irodalom közti „megkülönböztethetetlenségi zónában” (Gilles Deleuze) képződött meg a kétezres évek közepén.

Tovább »
Radnóti Sándor: „Az emlékezet érték-közömbös mézében mumifikálva”

Az idő állandó zuhogásának ára valamiféle elmosódottság, antropológiai megragadhatatlanság, ami azonban nem hiba, hanem költői eszköz vagy sajátosság.

Tovább »
Visy Beatrix: Vesztegzár a Barázda Hotelben

Mert nem tünteti el, nem iktatja ki az Ént, de az ábrázolásmód által háttérbe helyezi, másodlagosként „tételezi” az Én — világban, létezésben való — szerepét, jelentőségét.

Tovább »
Pataki Viktor: Héjak helyzete

Ez persze nem zárná ki teljesen a „személytelenség” általános megnyilvánulási formáit, azonban mindenképpen túlmutat azon, hogy a kötet költészettörténeti helyét kizárólag a „hermetikus” líra felől lehetne elgondolni.

Tovább »