friss műút

Legfrissebb

Nőtérfél

Ferencz Mónika: Kényszerállapot

8 évesen szoktam rá a körömrágásra, mert az óvónénik sosem engedték, hogy játszhassak a G. I. Joe-figurával, és ez volt a legjobb módja annak, hogy levezessem a feszültséget. Na jó, a helyzet talán bonyolultabb ennél, de mindig nehezemre esett visszafejteni a gyermekkori traumákat. Ennek az egyik oka a rossz memóriám, a másik pedig az, hogy úgy érzem, hiába találok rá valaminek a gyökerére, szilárd meggyőződésem, hogy annak is kell lennie egy gyökerének, aminek szintén van valahol egy gyökere, és így tovább. Ezért előfordul, hogy egyszerűen csak megállok a felszínnél.

Tovább »
Kállay Eszter: Csupasz

Egész nap folyamatos vonakodás, nem akarok megérkezni és látogatni. Később felismerem, hogy ez a nehézkesség nem apró bosszúságok miatt volt bennem. Amiatt gyűlt és vastagodott a feszültség, hogy később erősnek kell majd lennem, viselkednem kell egy haldokló előtt. Mikor belépek, még nem vagyok ebben teljesen biztos. A lakás felszívta magába a visszafojtott ijedtséget, az ágy szivacsa és a falak most eresztik ki magukból. Mindenki mintha engedélyt kérne, visszaigazolásra várna, hogy jól kezeli a helyzetet.

Tovább »
Vida Kamilla: Magyar álmok, magyar ébredések (4.)

— És mi van a csajokkal?
— Vizsgálódásaim zátonyra futottak.
— Ezt hogy érted?
— Próbáltam egy hatékony rendszert kialakítani az ismerkedésre, de úgy tűnik, a számok nem engem igazolnak.
— Hm?

Tovább »
Magyari Andrea: A szégyen

Évekig kísértett egy regény, amelyben egy fiatal férfi egy hajón leissza magát, majd szégyenteljes dolgokat művel, és ebbe (értsd: a szégyenbe) rövid idő után (ha jól emlékszem, még azelőtt, hogy a hajó kikötne) belehal. Én ezt a férfit nagyon is megértettem, pedig amit művelt, azzal nem is ártott senkinek. De hát szegény épp azért indult neki ennek a hosszú hajóútnak, hogy nekikezdjen valami számára ideálisnak tartott életnek, s még el sem ért a startvonalig, máris kiesett a versenyből, melyet maga rendezett magának.

Tovább »
Istók Anna: Möbiusz éjszakái

mindig csak az ígéretek mint most ez itt persze megírod őt is megígérted nem szabad kihagyni még akkor sem ha nem volt igazából jelentősége annak az éjszakának amikor tizenhat évesen lehánytad a metró falát a blahán pedig akkoriban a nagy jelentőségű éjszakák szinte egymást érték sőt voltak olyanok melyek maguk után vonzottak más éjszakákat melyek szintén nagy jelentőséggel bírtak kezdetben még azt hitted hogy minden éjszakának vége szakad a fáradt hajnallal amikor az első buszra várva apró fecnikre tépkeded zsebedben a csendet és az utolsó cigi füstjével együtt leheled ki a másnapos ígéreteket

Tovább »
Ferencz Mónika: Leáldozó február

Ha pedig február, akkor Valentin nap, ami azt jelenti, hogy előmásznak fénytelen, dohos lakás-üregeikből és minden frusztrációjukat beleölik a hőbörgésbe. Nem, nem a platóni másik fél után kutató, tévelygő emberekről beszélek, akik nem szeretnek semmit, ami egy percre is emlékezteti őket arra a tévképzetükre, hogy van valami űr az életükben, amit mindenáron be kell tölteni. Hanem azokról, akik egyszerűen csak szeretnek hátat fordítani az efféle őrültségeknek, mint a karácsony, a halloween vagy a Valentin nap, amiben csupán a multik és az utcai árusok kegyetlen marketingjátszmáját látják.

Tovább »
Kállay Eszter: Fennhangon mondanám

The mind rules the body, not the other way around. Nem tudom, miért angolul mondom magamban, lehet, hogy a hollywoodi filmek miatt, azokban angolul beszélnek az emberek magukhoz, megnyugtatóan teljes mondatokban, leginkább a tükörbe. Én most nem látom magam, villamoson vagyok, és túl világos van ahhoz, hogy tükröződjek az ablakban. Elhatároztam, hogy most tényleg jelen leszek, jógás szóval mindful. Az oktató megnyugtatóan, teljes mondatokban beszél magához, ezáltal hozzánk is, de úgy, mintha egyszerűen csak feltekerné a belső mondatait, úgy zengeti őket a többiekre, mintha ott sem lennének.

Tovább »
Vida Kamilla: Magyar álmok, magyar ébredések (3.)

Újra ellátogattam a nagymamámhoz. Beütöttem a kapukódot, amit csak én és a két apai unokatestvérem tudnak. Érdekes; soha nem volt közös titkunk, közös gondolatunk, és közös játékunk sem, csak a kapukód tudása volt a miénk. Mindig kitaláltunk jó játékokat, például bíróságosat vagy boltosat, amiket nem játszottunk sosem, mert hárman képtelenség játszani. A kémes volt a legjobb persze, minden gyerek-szerepjáték császára a kémes játék, de inkább fagyit ettünk és hallgattuk a nagymamánktól a sztorikat, hogy az apáink milyen vagányak voltak. Amilyenek mi sosem leszünk persze, de nem baj, ő örült volna három lánynak, ehelyett három fia lett, van ilyen.

Tovább »
Magyari Andrea: Virág ploretárjai

Papó azt mondta, az a baj a papokkal, hogy eladták a lelküket az ördögnek. Két kézzel kapaszkodott a szék karfájába, mintha űrhajóban ülne. A feje teljesen hátrabicsaklott, ahogy nézte az eget, a hangja furán eltorzult attól, hogy felfelé kellett húznia a nyakát. De hát te nem is hiszel az ördögben, mondta erre Mamó, Papó vitatkozott, ő hisz a jóban meg a rosszban, ő egész életében jó ember akarna lenni, csak nem mindig sikerül! A papok viszont elbutítják az embereket, pedig fel kéne világosítani őket inkább, és az egész katolikus világ mást sem akar, csak hatalmat meg pénzt. Pedig az égben nincs semmi, nem ott van az Isten, ott csak bolygók meg csillagok vannak.

Tovább »
Istók Anna: Évforduló

Vajon miért hagyta magát eddig, szívták a vérét, az alkoholista disznó fiacskája hat éve képtelen befejezni az egyetemet, a lánya utazgat, a felesége meg fogalma sincs, kivel kurválkodik már évek óta. Egyre dühösebb lett, nézte a nevetgélő barátokat, közeli rokonokat az asztalnál, eljöttek egy jót zabálni az ő pénzén, miért is ne, fizetett ő mindig, mindenkinek. Egyedül a lánynak nem kellett a pénze, az mindig kikérte magának, ha meg akarta hívni akár csak egy italra is. Önérzetesen fizette ki a fogtöméseit is, miután sietve keféltek egyet a rendelőben.

Tovább »