friss műút

Legfrissebb

Próza

Bakos Gyöngyi: Deltatorkolat

Beleköp a vízbe, és azt mondja, számoljuk ki, hány nap alatt fog Pestre érni. A köpés. Hirtelen fogalmam sincs, hogyan kéne kiszámolni, mi lehet a víz sebessége, majdnem megbuktam fizikából. Végül nem buktam meg, jártam korrepetálásra, de emlékszem, beírta a tanár az ellenőrzőmbe, hogy kedves szülők, gyermekük gyengén áll fizikából, korrepetálásra szorul. Nem lepődött meg az anyám. Végül előadást tartottam a mikrohullámú sütő káros hatásairól, kaptam egy kisötöst, utána Röntgen életéről, arra is kaptam egy kisötöst. A többire nem emlékszem. Valószínű, hogy három kisötös után lett egy nagyötös, így nem buktam meg. Nem hiszem, hogy ne értettem volna a fizikát, el se jutottam odáig, hogy értem vagy nem, kívül maradtam. Most lehet, hogy érdekelne. A köpésére gondolok, ahogy úszik a vízzel, milyen lenne követni. A dinnyehéj jut eszembe, most a köpés a dinnyehéj.

Tovább »
Vonnák Diána: Préda

Ha nőkkel jövök, inkább salátát rendelek csirkecombbal, hogy lássák, nem csak egy érzéketlen disznó vagyok, aki szex közben tarkón böfögné őket fokhagymával. Sose lehet tudni. Ha másokkal vagyok, sütizek is. Szóval jobban járna, ha máskor jönne, de csak ilyenkor jön, csak én meg ő, meg a főzelékmaradék. És farkasszemet nézünk. Tudom, hogy miattam jön, hogy kiszúrt magának valami miatt, az időzítése elárulja, a testtartása is elárulja, minden kibaszott bajsza szála elárulja.

Tovább »
Décsy Eszter: Sarajevo

Veled sétáltam először a Miljacka partján. Füstölgő kémények és tél szagát hozta a szél. Esteledett, a nap rozsdásra festette a várost körülölelő hegyeket. Mintha egy lángoló katlan közepén álltunk volna. A folyó kettészeli a várost. Vize talán térdig, ha érhetett, alacsony lépcsőkön bukdácsolt át. Műanyag palackot sodort el mellettünk, a kiálló köveken galambok ültek. Ránk már árnyékot vetettek a magas épületek, a távolban még meleg, élénk színűek voltak a part menti házak. A közelebbi falakon sűrűsödött a golyónyomok árnyéka.

Tovább »
Sántha József: Homogenizáció

Mivel a szavaink már rég eladósodtak, és megfizethetetlenül sokkal tartoznak a valóságnak, sőt a törlesztés összes lehetséges módja is csődöt mondott, így képtelenség rendet tartani, és szinte vak dühvel kéne belerohannunk a mondanivalónk legintenzívebb kifejtésébe, mondtam azon a napon az óvónőnek, aki az irodájába hivatott, és sejtésem szerint egy újabb csínytevésem miatt szeretett volna a sarokba állítani. Ezt már régóta megalázónak éreztem, hiszen közben nagycsoportos lettem, és bizonyos rangot szereztem a társaim között, különösen a lánykák körében volt feltűnően nagy a respektusom, és éppen ezért éreztem, hogy nem megfelelő pedagógiai elbánásban részesülök.

Tovább »
Lakatos István: S láttam, egy kígyó tekereg

Ugyan sötét volt, amikor tegnap megérkeztünk, de lámpafényben azért nagyjából meg tudtam nézni a ház környékét. És tisztán emlékeztem, hogy a fák messzebb voltak. Hiszen amikor papírt kerestem, még egy picit be is merészkedtem közéjük. Most egészen a kunyhó mellett álltak, bokrostól, csalitostól, mindenestől. Mintha maga az erdő jött volna közelebb.

Tovább »
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni

És akkor valóban csönd lett, a menyasszony már kimondta az igent, a vőlegény nem, ő még kivárt, mindenki elmosolyodott, azt hitték, most is csak viccel, de nem, egyszerűen kisétált a templomból; mindenki a menyasszonyt nézte, sápadt volt, viszont nem tűnt meglepettnek (a rendelt ételt pedig kár lett volna nem meg enni, csendes lakodalom).

Tovább »
Szendi Nóra: Mi, vesések

Miután ez a Misu valahogy kiszagolta, hogy ő is, ezt a szót használta, vesés, rászállt valamelyik vacsora után. Vagyis hát a Pali bácsiék klubja, amit a Misu is előszeretettel látogatott, de mások is, például az a bajuszos figura, akiről egy szimpla uzsonnászacskó lógott, tele vérrel, valahogy a pizsamanadrágjához tűzve, mert azt mondta, már nagyon húz, szóval ez a klub pont az ő ágya mellett ülésezett már jóval az érkezése előtt is. Pontosabban a Pali bácsi és az ő ágya, vagy a Náci bácsi és az ő ágya közti szakasz mellett, de az ő szempontjából ez mindegy volt. Még értette is, beletörődve, hogy egyes embereknek lételeme a pofázás.

Tovább »
Mokos Judit: Öt perc

Megpróbálom számolni a másodperceket, de ez az óra nem tiktakol, anélkül pedig nem tudom, mikor van vége a másodpercnek. Nézhetném, ahogy a legvékonyabb mutató egyik pillanatból beleugrik a másikba, de nem csak a hangja hiányzik az órának, hanem a mutatói is. Nagyon fura óra, egyáltalán nem néz ki órának. Azért tudom, hogy mégis egy óra, mert megkérdeztem egy anyukát, de nem az enyémet, egy másikat. Tessék mondani, hol találom az órát, ő pedig rámutatott az oszlopra, aminek a tetején felirat van, ami néha megváltozik. Muszáj elhinnem, hogy ez tényleg egy óra.

Tovább »
Lakatos István: S láttam, egy kígyó tekereg

Már besötétedett, mire az erdei faházhoz értünk. Mindhárman fáradtak voltunk, én pedig utáltam anyu ismerősét, aki elhozott minket. Tudtam, hogy anyu jóval több pénzt adott neki, mint amennyibe a benzin került, de a nő valamiért akkor is végig úgy viselkedett velünk, mintha ingyen fuvarozna minket órákon keresztül. Sajnáltam anyut, hogy hallgatnia kell a nő szemét beszólásait, és annyira szerettem volna megmondani annak a bunkónak, hogy most már állítsa le magát, de tudtam, hogy abból is anyu jönne ki rosszul. Így csak hallgattam és ócskának éreztem magam. Azért a biztonság kedvéért, amikor egyszer megálltunk egy benzinkútnál, és találtam egy darab kutyaszart, eltettem egy zacskóba, hogy majd behajítsam az ülés alá, miután megérkeztünk a házhoz.

Tovább »
Lokodi Imre: Lehetetlen panzió — (Amíg összeér)

Megjöttek a fiúk. Ikertestvérek. Ülnek az asztal mellett, mint két érőfélben levő vajas alma. Szótlanok, néznek maguk elé, hát persze, ugyanaz az asztal. Időnként megpiszkálják a felpattogzott fehér olajat, kárt nem tesznek benne: a rozsda jócskán megelőzte őket. A pléhasztalt lehet a teraszon lábbal lökdösni, nagyjából semmi sem változott a Recsegő panzióban.

Tovább »