friss műút

Legfrissebb

Próza

Győrfi Kata: Lakásgyakorlatok 12.

Amikor egyedül hagyok valakit először azokban a terekben, amikben azelőtt csak én voltam egyedül, vagyis az én jelenlétem nélkül senki nem maradt ott, mindig félek, hogy kiderül rólam valami, amit még én sem tudok magamról. És most nem a mosatlan edényekre, a tisztasági betétek szanaszét hagyott csomagolásaira, vagy a le nem mosott fogpasztára gondolok, hanem valami annál sokkal egyszerűbbre. Nem valamire, ami konkrétan utal valami másra. Mert ugye mindenki eszik, mindenkinek vannak mosatlan és olyan mosatlan edényei is, amiket nem feltétlenül ő választott eredetileg.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Rinya

A munkaügyi központ felé haladt, mikor elkezdett zajongani a teló a zsebében. A Fidlar egyik számát állította be csengőhangnak. A körülötte levők mindig összerezzentek, ha megszólalt a telefonja, de most ő is. A remény undorító csápjai kapaszkodtak szívébe, míg a zsebében uralkodó káosz sötétjéből a fényre küszködte a készüléket. Állásinterjúra invitálják, esetleg jelentkezik végre egy magántanítvány. Ehelyett az elnök úr kérdezte, akar-e menni másnap meccsre, mert befér a buszba. Kitérő válaszára rövid csend után elnök úr közölte, ifiedzőként számítana rá, mire ő kapásból igent mondott, bár tapasztalatból tudta, az ilyen hirtelen, egymeccses felkéréseknek mindig vereség a vége.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Néha idegen

Néha idegen pályákra tévedek. Nem érdekel semmi, nem hat rám semmi, még a vasárnapi depresszió elleni antidepresszánsok sem. Be sem veszem őket. Minek? Visz a lábam, mintha menekülnék valami elől. De ezt a menekülést sem érzékelem, nem tudom, hogy bárhová mennék. Készülni biztosan nem készülök. Egyszer csak ott állok egy pálya szélén. Tök ismeretlen csapatok futkorásznak a gyepen. Vadidegen szurkolók fütyülnek, ordibálnak. Ez jó. Ez az idegenség. Idegennek lenni nemcsak szép, de hasznos is. Kívülről szemlélni a belterjesség mintázatait. Ez a belterj az életem talán. Hiába ellenkeznék már, otthonosan idegen és idegenül otthonos. Ez adatott. Van egy nyelv, melyen akaratomon kívül tudok beszélni, s hiába tanulnék más nyelveket, ezen vagyok képes a legtöbb emberrel kommunikálni, és ezen álmodom. Mint a kisgyerek, aki folyton a felnőttek lábánál ül, s akkor válik a közösség tagjává, amikor először tud valami érvényeset hozzátenni a nagyok diskurzusához, számára bármennyire is idegen témáról legyen szó. S ezt az idegenséget cipeli egész életében, míg már nemcsak a téma, maga a nyelv is idegen nem lesz, az idegenség nyelvén pedig csak a saját idegenségéről tud beszélni. Ösztönösen visszavágyik a kezdetekhez, a felnőttek lábához, de ott is csak saját idegenségét találja, azt a szégyenletes, megalázó, mert kényszereknek behódoló első mondatot a fociról.

Tovább »
Viland Gabriella: Heterokrómia

Rejtett vesegyulladás volt a diagnózis írisz-diagnosztikán gyerekkoromban, anyám sok teát itatott velem. Azóta is teázom minden nap. Két zöld és egy fekete filter a kancsóba. Így tökéletes a színe.

Nem iszol teát. Csersavas. Nem jó a gyomornak. Mesterséges édesítőszerrel és aszkorbinsavval ízesítem. Irtózom a citrommagtól. És a rájáktól is, egyszer valaki elvitt ráját simogatni első randin. Nem tudhatta.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Hakni (4.)

Úgy tűnt, a szobában másképp telt az idő, mint a folyosón. Mire visszaértem, mindenki aludt. A székek mellett két kupac makukahéj magasodott remigyanús mozdulatlanságban. Az asztalon összekeveredve hevertek a sakkbábuk. Fekete parasztok a fehér királynőn. Gyűrött sörösdobozok mindenfelé, állott kocsmaszag, idegtépő belezős metál, békésen hortyogó abajdócok. Maldi még álmában is markolta féltabletnyi telóját.

Tovább »
Szerényi Szabolcs: Tenger

Apámnak ötvenéves korában kezdtek fájni az ízületei. Pályaellenőr volt a vasútnál, Nyíregyháza és Téglás, vagy Téglás és Debrecen között járta a síneket laza csavarok, korhadás után kutatva. Napi húsz kilométert gyalogolt, míg porcai és ízületei sorban fel nem mondták a szolgálatot, mint egy agyonhasznált, régi gép alkatrészei. Kopás, érelmeszesedés, csontritkulás — a papíron halmozódó latin neveket az orvos is nehezen bírta észben tartani.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Hakni (3.)

A benzinkúti affér után megállás nélkül robogtunk tovább. Brady a vezetésre koncentrált, én a Cage the Elephant egyik albumát hallgattam Spotify-on. Mögöttünk Maldoror és Zoff az okostelójukat nyomkodták. Maldi szexpartnerkereső oldalakon stírölte a nagy dudájú nőket, Zoff a sportfogadási szájtokat pörgette. Nagyon átgondolt szisztéma szerint játszott. Mivel közmunkás volt, havonta legalább ötven rugót ki kellett termelnie fogadásokból. És kitermelte.

Tovább »
Viland Gabriella: Döntés

Az alvás döntés kérdése. Ezt mondja nekem, de ő sem tud aludni. Neki is mondta valaki pár évvel ezelőtt. Együtt alszunk, ő mégis alszik. Én nem tudok. Nézem a szobát. Becsukom a szemem. Akkor is látom a szobát. Eltelik pár óra, forgolódom, vigyázok, fel ne ébresszem. Azt hiszem alszik, reggel mondja, hogy egész éjszaka mozgásban vagyok. Mégsem alszik. Nem hagyom.

Tovább »
Győrfi Kata: Lakásgyakorlatok 11.

És akkor nem lassan-lassan, ahogy szokás, hanem egy nap, igazából rögtön a megérkezésem pillanatától kezdve egy-két óra alatt berendeztem a lakást. Azelőtt nem is láttam, soha nem jártam ott, még a környéken sem. Pedig laktam ebben a negyedben, de volt ez a sugárút, ami a belvárosból ide és aztán ki a városból vezet, erre a háromsávos sugárútra soha nem jöttem át. Jöttem át, mintha másik oldal. Az egyik háromsávos belefele, és háromsávos kifele. A belváros felől nézve. A másik, amire ezelőtt sohse jöttem, csak háromsávos kifele. A belváros felől nézve, persze. Szóval minek átjönni ide, amikor a másikon meg tudtam mindent oldani. Jöttünk az autóval, néztem is, hogy na, ezentúl ezen az úton fogsz járni, ez lesz a te utad, ez a csendesebb, nyugisabb, ahonnan csak kifele mennek az autók, ahol csak egy busz jár, s az se jó neked, ahol mindig szembeforgalommal fogsz menni, és ahol mindenki csak hazafele fog jönni.

Tovább »
Viland Gabriella: Négyes

A villamos az fönt megy, kisasszony! Ez a négyes metró! Nem kéne nyomogatni azt a gombot az oldalán, nem fog reagálni! Ez automata! Meg lehetne már tanulni! Gondolom, nem ez az első útja, nem először jár itt. Tényleg! Hányszor utazott már az új metrón, kérdezi a peronőr egyre idegesebben, majd hozzáteszi, ha mindenki nyomogatná a gombot, kimaradna egy-két perc, és összeütköznének az egymás után érkező járművek.

Tovább »