friss műút

Legfrissebb

Próza

Szekrényes Miklós: Szétesik, összeáll

Elképesztően sűrű programban fuldokoltak mosolyogva. Iskola, hegymászás, iskola, templom. Busz, buszból ki, nézelődés, túrázás, bátorságpróba, buszba be. Kovácsolódás. A cél: összeedzeni őket. Este hosszú műsor. Könnyfacsaró versek elesettségükben is cuki gyerekek szájából. Egy, kettő, három, négy, öt, hat. A hetediknél már mind sírtak. Talán a fáradtság, a befogadhatatlanul sok élmény, az egyéni sorsokból felvillanó közösségi fájdalom tette ezt velük. A fájdalom, a kisemmizettség, a magára hagyottság érzése, ha hosszan érzik, könnyen giccsbe hajlik. De nem őszintétlen a már-már profi önsajnáltatás.

Tovább »
Térey János: Abban a gödörben ölték meg Caesart

Reggel kilenckor, egy órával indulás után a társulat hangulata a gépen olyan árnyéktalanul derűs, mintha a legtökéletesebb nyaraláson hirtelen ráeszmélnénk, hogy mostantól ez lesz az életünk. Végig vakáció. Pedig ennek pont az ellenkezője minden egyes turné végére bebizonyosodik, mondom fájó szívvel. Az én jegyem egy ismeretlen, hatvan körüli olasz asszony mellé szól, aki végig nem szól egy kukkot sem, el van mélyedve a tabletjében. Én meg alszom. Amikor ki lehet csatolni az öveket, Sulyok előrejön, és egyfolytában azt mantrázza, hogy Teatro Argentina, Teatro Argentina. Nagy trófeának tűnik a karrierjében ez a színház.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Iszamó

Órák óta ül a használtan, de garanciával vásárolt laptopja előtt. Rendszertelen gyakorisággal felugrik egy kis ablak a képernyőn, mely arról tájékoztatja, lehetséges, hogy szoftverhamisítás áldozata lett, s felajánlja, töltse le drága pénzért a jogtiszta verziót. Egy vámpíros film harmadik részét próbálja nézni, nincs ereje másra, meg egyébként is, ha már volt olyan hülye, hogy letöltötte, gyorsan „le kell néznie” őket, hogy törlésükkel helyet csináljon fontosabb fájloknak. Bejelentkezve maradt a Facebookon, hogy lássa, ha keresik. Ott szedi össze csapatát a hétvégi meccsre.

Tovább »
Győrfi Kata: Lakásgyakorlatok 12.

Amikor egyedül hagyok valakit először azokban a terekben, amikben azelőtt csak én voltam egyedül, vagyis az én jelenlétem nélkül senki nem maradt ott, mindig félek, hogy kiderül rólam valami, amit még én sem tudok magamról. És most nem a mosatlan edényekre, a tisztasági betétek szanaszét hagyott csomagolásaira, vagy a le nem mosott fogpasztára gondolok, hanem valami annál sokkal egyszerűbbre. Nem valamire, ami konkrétan utal valami másra. Mert ugye mindenki eszik, mindenkinek vannak mosatlan és olyan mosatlan edényei is, amiket nem feltétlenül ő választott eredetileg.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Rinya

A munkaügyi központ felé haladt, mikor elkezdett zajongani a teló a zsebében. A Fidlar egyik számát állította be csengőhangnak. A körülötte levők mindig összerezzentek, ha megszólalt a telefonja, de most ő is. A remény undorító csápjai kapaszkodtak szívébe, míg a zsebében uralkodó káosz sötétjéből a fényre küszködte a készüléket. Állásinterjúra invitálják, esetleg jelentkezik végre egy magántanítvány. Ehelyett az elnök úr kérdezte, akar-e menni másnap meccsre, mert befér a buszba. Kitérő válaszára rövid csend után elnök úr közölte, ifiedzőként számítana rá, mire ő kapásból igent mondott, bár tapasztalatból tudta, az ilyen hirtelen, egymeccses felkéréseknek mindig vereség a vége.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Néha idegen

Néha idegen pályákra tévedek. Nem érdekel semmi, nem hat rám semmi, még a vasárnapi depresszió elleni antidepresszánsok sem. Be sem veszem őket. Minek? Visz a lábam, mintha menekülnék valami elől. De ezt a menekülést sem érzékelem, nem tudom, hogy bárhová mennék. Készülni biztosan nem készülök. Egyszer csak ott állok egy pálya szélén. Tök ismeretlen csapatok futkorásznak a gyepen. Vadidegen szurkolók fütyülnek, ordibálnak. Ez jó. Ez az idegenség. Idegennek lenni nemcsak szép, de hasznos is. Kívülről szemlélni a belterjesség mintázatait. Ez a belterj az életem talán. Hiába ellenkeznék már, otthonosan idegen és idegenül otthonos. Ez adatott. Van egy nyelv, melyen akaratomon kívül tudok beszélni, s hiába tanulnék más nyelveket, ezen vagyok képes a legtöbb emberrel kommunikálni, és ezen álmodom. Mint a kisgyerek, aki folyton a felnőttek lábánál ül, s akkor válik a közösség tagjává, amikor először tud valami érvényeset hozzátenni a nagyok diskurzusához, számára bármennyire is idegen témáról legyen szó. S ezt az idegenséget cipeli egész életében, míg már nemcsak a téma, maga a nyelv is idegen nem lesz, az idegenség nyelvén pedig csak a saját idegenségéről tud beszélni. Ösztönösen visszavágyik a kezdetekhez, a felnőttek lábához, de ott is csak saját idegenségét találja, azt a szégyenletes, megalázó, mert kényszereknek behódoló első mondatot a fociról.

Tovább »
Viland Gabriella: Heterokrómia

Rejtett vesegyulladás volt a diagnózis írisz-diagnosztikán gyerekkoromban, anyám sok teát itatott velem. Azóta is teázom minden nap. Két zöld és egy fekete filter a kancsóba. Így tökéletes a színe.

Nem iszol teát. Csersavas. Nem jó a gyomornak. Mesterséges édesítőszerrel és aszkorbinsavval ízesítem. Irtózom a citrommagtól. És a rájáktól is, egyszer valaki elvitt ráját simogatni első randin. Nem tudhatta.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Hakni (4.)

Úgy tűnt, a szobában másképp telt az idő, mint a folyosón. Mire visszaértem, mindenki aludt. A székek mellett két kupac makukahéj magasodott remigyanús mozdulatlanságban. Az asztalon összekeveredve hevertek a sakkbábuk. Fekete parasztok a fehér királynőn. Gyűrött sörösdobozok mindenfelé, állott kocsmaszag, idegtépő belezős metál, békésen hortyogó abajdócok. Maldi még álmában is markolta féltabletnyi telóját.

Tovább »
Szerényi Szabolcs: Tenger

Apámnak ötvenéves korában kezdtek fájni az ízületei. Pályaellenőr volt a vasútnál, Nyíregyháza és Téglás, vagy Téglás és Debrecen között járta a síneket laza csavarok, korhadás után kutatva. Napi húsz kilométert gyalogolt, míg porcai és ízületei sorban fel nem mondták a szolgálatot, mint egy agyonhasznált, régi gép alkatrészei. Kopás, érelmeszesedés, csontritkulás — a papíron halmozódó latin neveket az orvos is nehezen bírta észben tartani.

Tovább »
Szekrényes Miklós: Hakni (3.)

A benzinkúti affér után megállás nélkül robogtunk tovább. Brady a vezetésre koncentrált, én a Cage the Elephant egyik albumát hallgattam Spotify-on. Mögöttünk Maldoror és Zoff az okostelójukat nyomkodták. Maldi szexpartnerkereső oldalakon stírölte a nagy dudájú nőket, Zoff a sportfogadási szájtokat pörgette. Nagyon átgondolt szisztéma szerint játszott. Mivel közmunkás volt, havonta legalább ötven rugót ki kellett termelnie fogadásokból. És kitermelte.

Tovább »