friss műút

Legfrissebb

Kiadványok

2017059

Apám ennyi idősen már bácsi volt | Történeteink vége | anyám halála után járt nálam egy nő | a neve, a szeme, az arca a tiéd | Alternatív irodalmi tények | számomra kicsit jelmezbálszerű a város | Korlátozott mágia | metamodern horror | Szomorúan vírus | tökéletes zsákutca | Tiszaeszlár’

Tovább »
2016058

Első valódi többesszámom | Nirvánia ünnepel | Nem akarom még látni, amit percek óta nézek | A matéria extázisa | minek magyarázni a gyászt úgy sincs jó válaszom | Szenvedő testek és (hason)másaik | „Saját belembe töltsenek?”

Tovább »
Dűlő 2016025 — dwa bratanki

Szövegek:
Csepregi János | Maria Cyranowicz | Michał Czaja | Deres Kornélia | Farkas Balázs | Fehér Renátó | Fekete Anna | Konrad Góra | Seweryn Górczak | Győrffy Ákos | Izsó Zita | Kamila Janiak | kabai lóránt | Paweł Kozioł | Lesi Zoltán | Natalia Malek | Joanna Mueller | Tinkó Máté | Przemysław Witkowski

Képek:
Maess Małgorzata Anand | Tomek Baran | Bartha Máté | Olaf Brzeski | Alicja Gaskon | Michał Grochowiak | Horror Pista | Zuzanna Janin | Przemek Matecki | Łukasz Stokłosa | Aleksandra Urban

Tovább »
Dűlő 2016024 — „Egy ilyen forradalmár minden városba kell”

Szövegek:
Beck Zoltán | Bertók László | Grecsó Krisztián | Lénárt Béla | Papp András | Térey János
A szám társszerkesztője: Barcsai László

Tovább »
2016057

Isteni játék | Három profi: a veterán, a filológus és a méregkeverő | A pillanatnak élő ember vagyok | se rá se máshova se senkire se nézni | milye napaa zilyen | „… ezt a kutyát is elvette tőle” | az alkonyat lírája küszködik az értelemmel | Egyik nő sem tanú és nem kívülálló

Tovább »
Dűlő 2016023 — Szöveggyár 2016

Szövegek:
Fülöp Barnabás | Hegedüs Benjámin Jutas | Horváth Eszter | Imre Ábris | Kiss Lóránt | Maier Péter | Miklya Csanád | Purosz Leonidasz | Rákóczi Zoltán | Szurdi Panni | Vas Máté | Vida Kamilla

Nyilas Atilla | Sopotnik Zoltán

Tovább »
2016056

Garaczi 60 | A tagadni kívánt valósággá teszi magát | száradásig már nem veszek levegőt | két csend közötti kortyokká lettem | koalíció, szuverenitás, koalíció, szuverenitás | Bárkit megállásra késztet | SZEM | Kittler | Az elhavasodás és a burzsoázia tudata | A háború az háború az háború az háború | az angyalokat vacsorázzák | egy csodálatos kannibalisztikus sóvárgás

Tovább »
András László: Világos indul

Aki olvasta az elmúlt évtized egyik legjobb magyar regényét, az Egy medvekutató feljegyzéseit, nagyjából sejtheti, hogy mit várhat András László második könyvétől: az egyik legjobb magyar kortárs költő verseit. Kicsit bővebben: gyönyörű, hihetetlenül eredeti, szellemes, tűpontos, ugyanakkor a lélekhez szóló, az igazságot kereső, ám ennek hiábavalóságával minden pillanatban számoló, bölcs és katartikus költeményeket. És melléjük bónuszként azt az érzést, hogy „na most értem az életemet!” Ez az érzés persze hamar elmúlik, de megmarad ez a könyv, ami a legtöbbet tudja, amit verseskönyv tudhat: aki kinyitja, hazaérkezik.
Kemény István

Tovább »
Balogh Ádám: Nyers

2011-ben ismertem meg Balogh Ádámot. Olyan volt hallgatni őt halk malátaszó mellett, mintha Hrabalt olvastam volna. Akkor még nem sejtettem, hogy fülszöveget fogok írni, azt viszont igen, hogy Ádám legnagyobb küzdelme az lesz az írással, hogy szavai egy könyvből olvasva is úgy szóljanak, mintha személyesen hallgatnánk őt. Nos, ez sikerült.
Balogh Ádám meglett ember — József Attilától tudjuk, ki az. Lefegyverző egyszerűséggel — nyersen? — ír most nekünk a hajdani gyerekről, aki volt, a felnövésről.

Tovább »
Deczki Sarolta: Fordított világ

Volt egy gyönyörű szép álmom. Valami csoda-vasút vitt fel egyre magasabbra és magasabbra. Aztán egyszer csak megállt, s alattam a nagy-nagy mélységben áttekinthetően, s mégsem egysíkú térkép formájában terült el a város; egy percig sem volt kétségem afelől, hogy ez a város maga a valóság. Nem szebb, bizonyára nem is emberibb, mint lentről nézve, amikor benne botorkálunk, de sokkal áttekinthetőbb. Onnan fentről most már sok mindent érteni véltem abból, hogy milyen is ez a város, milyen a valóság, melyben élek; úgy vélem, s álmomban is úgy véltem, ennél többet nem is kívánhat az ember.

Tovább »