friss műút

Hírek

Legfrissebb hozzászólások

  • A légcsavar még - Tálas István: Ködevő még mindig? (2013-08-30)
  • Bánatos hús - Ryu: Ez nem ekkora (2018-01-23)
  • Mikor van vége - Kerner Mariann: Akkor van vége… Nem akkor van vége, amikor a fejéhez ordítod, hogy... (2014-03-14)
  • a látogató - Falcsik Mari: CSODÁLATOS JÓ VERS (2018-01-30)
  • Ebédszünet! - Svájciúr: Zseniális, köszönjük! Nálunk itt Zürichben múlt héten egy pocakos burgenlandi... (2014-09-13)

Versmalom

A visszhangomra
figyeltem helyetted.
Mindig én kerestem,
de akkor itta szavaimat,
a részegségtől csak
ismételni tudott.
Kurzor

Meglőtt, összeszurkált katona
vagyok, vékony nadrágban,
leszakadt talpú bakancsban
vánszorgok át életem világ-

háborújának telén, mert a röpke
nyárnak, azta!, nem is emlékszem,
milyen régen vége már...
Élő-pontszám

Börtönből szabadulhat az ember így,
ahogyan én utaztam vissza hozzád.
Amiből csak a térkép hátuljára írt,
később elvesztett vers maradt,
meg a frissen nyírt fű szaga,
amit Bristol egyik parkjában éreztem.
És a vonaton hallgatott rádióadás,
és a két engem útbaigazító walesi lány.
Meg a szűnni nem tudó bőrönd-zakatolás, persze.
Vissza

Újságból kivágott, keretbe feszített
kollázs. Egy perui madonna,
összevarrt szájú múmia,
elforgatott férfifej.
Roncsolódások, vágások.
Vonzás

Ki ez a jóasszony? Hamut visz
Egyenes derékkal, mint egy körmenetben,
Két kézre fogja a serpenyőt

Csurig tele a sparhelt platnija
Alól kiszedett friss, súlyos parázzsal,
Fehér tűzporral, még izzik a pernye,
Páratlan

csak mész én meg
csak utánad

csak viszem és közben
arra gondolok
hogy a méltóságot
nem méterben mérik
ha majd

alig vártad a hajnalhasadást, hogy végleg kiléphess ebből
az ördögi körből, lemenj cigiért és ásványvízért a kisüzletbe.
fagyjon össze orrlyukad a hidegtől. mártsd bele a kezed a tűzhóba,
hogy aztán vörösre karcolja a bőröd.
mindegy, hogyan, csak szellőzzön már ki belőled
ez a konzervált kényszermosoly.
újév reggele

A reggeli égbolt a Bláfjöll fölött gyanúsan emlékeztet
a Velence fölött 1491-ben megfigyelhető ég kékségére
(lásd a reneszánsz mesterek munkáit). Ami aggasztó
kérdéseket vet föl a szerzői jogok tekintetében.
1491–2013

Vörösek vagyunk és
savasan marók,
ha tekintetünk egymást keresztezi.
Kémiailag misztikusak,
ahogy saccolom,
a hetest-nyolcast
megütjük egymáson
pH-skálán mérve.
Mákverés idején

Upadła w pokoju dziecięcym.
Czuła tylko, że się w niej nie rusza.
Ze szpitala odesłali ją już następnego dnia, potrzebowali miejsca dla innego chorego.
Po trzecim
chciała urodzić pod gołym niebem,
żeby zwierzęta wylizały jej ranę.
Macica perłowa

Arcra borulok. Várom,
hogy megragadd a láncokat,
és felemelj vagy megfojts velük;
hogy a hangod általad vájjon
belém, és nélkülem váljon
szavakká. Várom, hogy magadnak
követelj, mint a szelet és a tengert.
Irtózatos zúgásba fulladok.
Tengerparton

fészekaljnyi csibe úgy tud csipogni, hogy az szinte
fáj a fülnek. tavasz lesz csorgó eresszel, bent még
melegít a kályha — vagy nem is! áprilisibb idő az,
mikor a kamrában a kotlós költi majd a kiscsirkéket.
a kotlós teste forró, és csőrével kezemre csap,
ha feléje nyúlok. nagyanyám néha meglámpázza
a tojásokat. nézi, lesz-e belőlük valami, vagy
elzápultak. a csirkéknek, amíg meg nem erősödnek,
a konyhában kerítünk zugot.Tyúkszaros

A sötét és a fényes között
annál a vastagnak tűnő falnál
folyamatosak a kivégzések
és biztos a másik oldalon is
odaállítják azokat, akik
a másik oldalra gondolnak
A remény beköti a szemeket
a fényes és a sötét között
mozdulatlan aggodalmakon
lassan elfogynak a magunkfajták
Körbeforgók

A lányok olyanok,
mint a villámhárító,
ügyesen hárítják el
a fiúk bókjait, dicsérő
szavaik elől kitérnek, akár
egy éles kanyarban az autó-
versenyző az akadályok elől,
s a lányok néha maguk is
villámként viselkednek, megcsíp
a fiúkra szórt gúnyos megjegyzésük,
hogy ennek nagy a hasa,
az túl ronda,
az ott béna,
ez itt unalmas...
Lányok

csak fehér melltartóddal harangoz
szobámban karácsonyt a pillanat
nélküled lassan térek magamhoz
jeges ünnep ragyog a szív alatt

lelkem lombjaira fagy a magány
melegséget nyúz a hiány kése
temetőben pihen apám anyám
csak a fenyőt csomagolom fénybe
Karácsonyi hiányok

Mikor gyermek voltam,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek.
Mikor férfivá értem,
elhagytam a gyermek szokásait.
Már nem gondolkozom.
Porosz gyermekversek

A tengeren szörnyek vannak.
Ismertek a hiedelmek vízi kígyókról,
óriáspolipról, vagy akár sellőkről,
akik miatt a mélybe néztél:
nem kísértenek éppen utánad.
Gyerekként hallottál először
magyarázat nélkül eltűnt férfiakról,
egy fulladozó családfőről, akiről
az átok mindig eggyel továbbszáll:
később vele jártál ki
folyópartokra horgászni,
ő mesélt a vízről, elrettentésképpen.
Tengertagadások 4.

A régi hálózatok még mindég élnek.
Sorompóikat sosem törjük át,
csapdáikba újból és újból belehullunk.
Módszerváltás ez, nem lakosságcsere.
Na meg a temetők gyűlölettöbblete.
LORENZO RIBEIRA — 1992

látod, ami elmúlt, az mind vicinális.
apró lokációk,
tulipánnal és kiskerttel,
süvölvény dísztökkel,
és a kitépett dísztök hűlt helyével.
makrófelvételek vannak erről a szemedben.
vicinális

Húszéves korodra ezt is elveszítheted. Ilyenkor
hozzuk meg az első felnőttes döntéseinket.
Felkísértelek a
viaduktig, mert megígérted, hogy utána hazajössz velem.
Út közben arról beszéltél, hogy megint előjött a kutyád
epilepsziája, átlagosan húsz percig tart minden egyes
roham. Ilyenkor jobban meg szoktál ijedni, mint ő.
cigánytánc

Ritkán ringatjuk egymást,
anyám már nem dúdol altatót.
Tabletták pattannak
zsugorfóliából.

Darabos mondat zörög lakatlan
párkányon. Súlyos kövek
dőlnek pillámra. El sem
alszom, fel sem ébredek.
Altató

megtörik fölöttem az ékezet,
vesszőt kell raknom magam mögé;
bután, akár a parancsszavak utáni
kérlek, himbálódzik
a vég- és utószó közt.
és

Zuhogott az eső mindkét nap.
És hónapok, vagy talán évek óta
nem éreztem magam annyira
boldognak, mint épp a Sóstó környékén,
ahol hat-nyolc éve
utoljára láttam anyát.
Égszakadás

Hogy hogy csak ez az egy nap az övék
száznyolcvankét és fél az járna ki
vagy minden napból minden éjszaka
vagy minden másnap a nappal s az éj
szökőnapok múlt századok miatt
vagy nincs tovább nem nem nem felezünk
ők mi vagyunk mi ők a rettenet
ez a megosztás ez a felezés
a véglényektől föl az emberig
vagy le mert végül mi is a különbség
bélflóra nélkül kihagy ez az agy
Nőnap

ez a kulcs nem nyit semmit
nincs ajtó mi innen elvezet
mégis megremegtetett
honnan tudja mi van a tenyeremben
egy kulcs az ő nevével
honnan tudja
Balogné

Rawa Rawa Rawa királynak építek üvegpiramist.
És flottaépítés és hódítás. Bő búzatermés, két
bronzszobor. Diplomáciai diskurzus a szomszéd királlyal.
Adsz utat és boldog leszel, két körig kapsz hatvan tallért.
De vidd odébb a munkásodat a területemről. Kaphatok
Right of Passage Agreementet? Ezért a lóért? Nem!
Conquest

Nem beszélünk egymással,
Már hónapok óta.
Idült kór
A szánkon, túlzó egyszerűség,
Megsemmisítő erejű
Gyaloglás külön-csöndjeinkben,
Legyen, mi egymástól
Távol tart mindörökké, ámen.
A dadogók

Hirtelen némulni meg.
Három év után csak a csend.
Kínai majom leszel,
kövek és rácsok közt tomboló,
földszínű állat.
Transz

Színében kék.
Szitáló lombokkal vetkezik,
előbb a nadrágot,
takargatná a mellkast.

A szív körüli hús egyre gyöngébb,
fedetlenség ellen majd vattára
mondja, túlsúly.
Nem figyel oda, megkeményedik.
A halál éve

Elhajítani, mintha szabad lenne,
nem lenne benne semmi súly, se fék,
üres testét dobni bele a végtelenbe,
aprózza majd a vízmérték,
a lágyan ringó fejből kisimogatni
az űröket, álmában vetni el,
akár egy kósza ötletet,
és megállni.
Merülő kő

küszöbödön 27 szög
barázdák a talpon
csak tudnám minek
növünk fel —
a törülköző a derekamon
az egyetlen fedezék
minden mást szétzilál
a túlhevült hajszárító
a hideg cseppek a bőrön
Hidegzuhany

Érzem a téglaport, ahogy lenyomom
a kilincset. A szobámban úgy ordít
a huzat, mint aki most pánikol
először. Ilyenkor a gyomromhoz
kapok: mintha egy remegő lépcsőházat
kellene megtámasztanom. A fotelben
egy rozsdás kabát, ha nem mozogna,
talán észre sem venném, hogy van
benne valaki.
[Beton]

Hogy jussak ki ebből a házból
a mész beszivárog a bőröm alá
arcom, mint vakolat pereg.
A hajamat húzza le a lefolyó,
a konyha léket kapott és süllyed.

Próbálok kimászni az ablakon,
de az ablakok valójában tükrök,
miken át önmagába néz a táj.
Minden éjszakán a kockakő
sakktábláján a saját kísértetem áll.
Kőművesfeleség

álmomban huszonéves voltam újra
és dekoratőrként kirakatot rendeztem,
ügyeltem a selyem esésére, lágy íveket,
hullámokat és redőket alakítottam ki a
rendelkezésemre álló térben, számban
néhány vas gombostű, az acél nem jó,
mert nem hajlítható...
álomzúzás most

S két napon át csak fogtam a kezét
és semmi más csak fogtam a kezét
ahogy a vendéglőben is ebéd
után mindig csak fogtam a kezét
azt a felém esőt a bal kezét
azt a meleg édes puha kezét
Fogtam a kezét

Egy alak, nem sokkal naplemente előtt, odafönt az égen,
elfekszik, lassan, kockavállai nyomulnak a majdnem
teljesen szétfeslett hamuszürke kabátbélésébe srégen;
ez az opálkék emberforma, vagy inkább a Cassius
bíbora zárja, öleli magához a (mozdulat) borulat utáni és
a felhőszakadást megelőző pillanatban a várost, a Titanic
Quartert közelebbről.
Rózsafüzér Királynője avagy egy utazó napjai — [Dokkok, Titanic Múzeum, Belfast, NI (GB)]

A temető melletti kocsmákat nevezik így.
Jutott eszembe, miközben, szivattyú hiányában,
a pincédben lapátoltam a leszivárgott vizet
egy piros felmosóvödörbe. A tüdőd váladékkal
telt meg — így mondták anyámék —, egy alkoholista,
aki felszökő gyomortartalmát állandóan félrenyeli,
a szervezeted úgy töltötte fel a mellüreget újra
és újra. Görcsösen markoltam a nyelet, májfoltos
ujjak a talpas poharat. Minden egyes lapáttal
közelebb vittelek a fulladáshoz. Nem tudtam
elképzelni, hogyan ölheti meg egy test önmagát.
Hullamosó

Üres a Margit néni melletti ágy,
nem tudni, az alzheimeres
tornatanárnő szökött-e ki újra
a kórteremből, vagy ma ő lett az
egyike annak a két-háromnak,
akit naponta tolnak ki az elfekvőről...
Kérem a következőt

a beteljesült természetességgel
figyeli a gólyák párzását, ahogy
Juli is kezd újra hinni a gólya-
mesében, pont amikor elfolyott a
magzatvize, amikor Jánosban el-
törik valami, aminek esélye
sincs az újjászületésre...Te atyaég, János

Szar a járdán.

Balkáni gerlék
fészkelődnek a padláson.

A szellőzőablakokon
jutottak be.

Egész nap hallani az ideg-
tépő sipítozást.

Padláscsend

Landolás után érintkező síkok
és városi vetemények hálózatába
érkezik. Belakja a földi alakzatokat,
behatol a kontinentális
felületek láthatatlan vonalaiba.
Darth Vader, set me free

A poros földön állok az alkonyatban.
Távolabb egy görnyedt alak, méregzöld
palántákat locsol. Egy ezüst locsolókannát
csobogtatok tele vízzel az örökkévalóságig.
Mintha mindig is ez lett volna a dolgom.
Munkadal

Már régóta nem történt semmi,
ahogy akkor sem. Ültél az asztalnál,
semmiségekről beszélgettünk, míg én
a tűzhelynél álltam, és egy lábasban
kavargattam a kávét, ugyanis elromlott
a kávéfőző. Figyelnem kellett erősen.
Elromlott a kávéfőző

amikor pedig meglátlak még nem szeretlek
kíváncsiságfoszlányok lógnak a vágy szárítókötelén
feltétlen reflexes figyelmetlenségek májusi
rügyrongyok virágcafrangok horizontot hullámverő
tengerek reminiszcencia ingvállak újjászerveződő
évszakok
katedrálisszöveg

A decemberi békítő tárgyalás után,
mivel a szülők álláspontja változatlan maradt,
kiküldték a hivatalos papírokat a házasság felbontásáról.
A gyerek felszaladt a levéllel a szobájába
és a karácsonyi csokoládés kalendáriumának
hátralévő tizenkét ablakát felszaggatta,
és a majdnem kéthetes várakozást
egyszerre tömte a szájába.
Szét

És a krónikus lalofóbiás irtózik a néma
olvasástól, mert a torok részei úgy is
mozgolódnak. Retteg az állapottól, melyben a közlő
már nem egy szelf, mert a tudattalanjában gyökeret vert,
hogy nekünk folyton rohamunk van, és hogy a beszéd már
mindig is halálba vezet.
Lalophóbia

Erre a világra nem érdemes…
Szád csak vékony csík — börtönablak
Magányába mártod
Karcsú cigarettád.

Ez az én döntésem is kellene hogy…
Pillantásod beleolvad
A virrasztó alkony fényébe.
Elvetéltek vágyaink.
Parfüm

célba köpnek
merev testére
szotyolával
harmadosztályú
csibészekfőnixveréb

cipellek magamban hónapok terhe.
zárványidőbe kövült szerelemmel.
üres hasam falán az izmok
gyantaszoborba temetnek.
kiolvasom mindig minden irányba
imaként apró rezzenéseid nyomát.
talán mert féltél világra jönni
csak ezt a pár remegést küldted át.
fosszília

Hajnalodott, a váróterem kéklő falai
akváriumot vetítettek köré.
Fuldoklott, de már megszokta.
Alkalmazkodik, ahogy a szülei nem,
az épülő szocializmus féltéglái alatt.
Várakozott, a mosdóban egy
apját feljelentő kétéltű pislogott rá.
A kopoltyúk eleven fésűi
vörös nedvet eregettek.Nekropolisz

lakótelepi öregasszonyok magasított
talpú edzőcipőkben. elmállott arcú
járókelők. gyűlnek a hústömegre.
peronra hányó férfi. vágányokra
csorgó sárga lé. nejlonzacskóba
horpadt légvételek.
zúgás

Az aszteroidák
zuhanása nem
saját

megnyugvás.
Ércek, jég és
energia.
Földi leletek

Elképzelem legelső éjszakánk.
Világos délután, három körül.
Te munkahelyről jössz, ebéd után.
Akták hideg nyugalma leng körül.
A kulcscsomó nehézkesen kerül
elő a farmered hátsó zsebéből,
tekinteted leszegve nyúlsz a zár
után, talán még biztonságot ad.
Értelek

Sokszor hiányzik még az a móló,
a széles kagylók, az üres térképek,
a partra vetett fiú és a hideg víztől lila ajka.

Tenyeremben tengernyi bőrök, teleírt füzetek,
iránytű helyett a neonfénnyel zizegő csillagok.

Mögöttem a tengereim, előttem az óceán,
az út mentén hídpillérek, teleírt oszlopok
— képzelt híd a cetek és a parfümszag között.
Ámbra

Már nem verem a kutyámat.
Elvégre 9 éves.
Emberben hatvannégy.
Mikor kicsi volt, és behugyozott, befosott,
beszart, nem egyszer tenyérrel a fenekére ütöttem.
Pedig újsággal ajánlják a kutyakiképzők.
(Hogy ne a gazdáját, hanem a tárgyat azonosítsa az akcióval)
Egyszer — már nagyobb volt — felemeltem, és behajítottam egy hókupacba.
Mérges lettem, hogy sokadszor átszaladt az úton.
Mikor behányt, nem bántottam. Elég hamar szobatiszta lett.
Vallon u. 7.

aznap beülsz egy moziba és megnézed
háromdés felbontásban a múltadat
azt a hatvannyolcas koncertet
amiről hatvannyolcban nem is hallottál
másról sem ami azt illeti pedig
hatvannyolcban történt egy s más
amiről később épp eleget beszéltek ahhoz
hogy akkor is kissrác maradj amikor
az én már nem volt kissrác valaki más
mert az én az mindig valaki más
és ma beültök ketten moziba háromdében
adják a múltat persze le is töltheted
ezen vagy már rég letöltötted és töltöd
csak töltöd és töltöd nincs feltételes
csak megállóban lehet szabadulás
torz vigasz hogy ezt már nem seedeled
Classic Rock 1–6. track

szeretem az elsimultságot,
lebillenő arc a koponyáról,
beléd nevelt nyugalom dermeszt
körém. áramszünetes villanykörte-
szobában lakunk. reggelente két
kézzel integetek neked, hogy biztosan
ne hiányozzak. tudom, úgy végzed
majd, mint bármelyik felhő, vízbefúlt
gyerekek lebegnek az Oktogon felett.
egyszer talán majd én is ott veled.
egyszer talán majd én is nélküled.
sötét van

Közben arra gondoltam,
hogy amikor fenn voltál nálam,
addig nyikorgott az ágy,
amíg össze nem roskadt alattunk;
feküdtél a résben,
mint egy gyűrött lepedő.
Roskadásig

A nyelv, mint a tudás pupillája,
éles képeket archivál. És hozzáad az ész.
A puhán ringó, mátrix-
szerű barlang: vízzel és kavicsokkal telt,
áttetsző terepasztal. Pixelhuszár fürdik benne.
Közben azt álmodja, hogy felébredt.
Mert minden pozicionálás
a visszájára fordulhat, ha a sztereotípiák
szétrágják a műgondot, a találékonyság lefagy.
Egy zsilettpenge az emberi szem felé közelít.
A rutin genealógiája

Jácint falatjain éltem túl.
Éhségem meg nem hunyászkodott.

Simára nyalt porzók, beporzott
torok; a Szépségtől fulladoztam.
Szolgaság

mint aki halálára készül, rám jött a
rendrakhatnék, kipakoltam a komódot,
selejteztem és kimostam a felfedezett
fehér ágyneműhuzatokat, melyek
évtizedek óta elfeledve aludtak
a sötétben, szépen összehajtva, mert egy
időben csak a színes dolgokat szerettük...
mint aki…

mint a parton talált
apró hal gerince
kövek közé szorulva,
a dagály a hátán kivitte,
az apály meg otthagyta,
velünk játszanak ilyet napjaink,
nappal még csak-csak,
de éjjelünk, az nincs...
halgerinc

Túl nagy hévvel akartam azt a tripla
lutz-ugrást. Ikarusz-szerű elánnal
szúrtam, hogy Nyikoláj szavával éljek.
Így bírálta a pengetechnikám a
kínnal nyert juniorselejtezőkön.
Jégtánc VB

Múlt kedden felkeltem és elhatároztam, hogy levágom a kezem. Tisztán láttam magam előtt az egészet, és amikor én tisztán látok valamit magam előtt, akkor egy percig sem habozok. A végső műalkotás vagy valami ilyesmi, habár azt hiszem, úgy gondoltam, visszanő majd, mint a haj. A bal kezem gyűrűsujjával kezdtem. Pontosan az ujjpercek alatt vágtam el, behajlítva az ujjamat, hogy jobban lássam, hol kezdjek neki. Olyan ez, mint egy csirkét vágni le. Nem fröcsköl a vér. A kés recés volt és nem túl éles, de nem is kellett annak lennie. Aztán a középső ujj. Aztán a kicsi.Félkézzel

sokat festettünk együtt délutánonként
egy parkban ülve
én is kaptam tőle festékeket
öblös üvegtégelyekben
és megszerettem ezt az egészet
az elméleteit hogy a világ egy hatalmas lap
meg a mi szerelmünk is
és hogy együtt mindennel telefesthetjük
és hogy ez a lényeg
a fröccsenő színek
kontúrok
fény–árnyék-hatás
klimt: remény II.

szürkületkor végül
elhullanak a madarak,
lassú dermedésbe merednek,
mint elhasznált percek
a fölösleges térben.
nyikorog, majd megáll a
huzatban egy villanykörte.
zúg egy vezeték.
ficam

isten sincs
itt lenn is-
tentelen

sötét van
legyetek
éberek
(mondóka)

Hazamész oda, ahonnan sokszor el.
Felülvizsgálod a tájat, ahol annyi tűz
Égett az ősz beálltával, hogy nem maradhatott
Sok szín. Senki sem kérdezte legyen-e
Fekete-fehér a kép, mégis egyszerre megérkeznek
A régi érzelmek, a fáradt földművesek.
És ami egyszer eltűnt, újra felszínre ér
Az örökös emésztésben. De már nem lesz könnyebb
A sűrűség, selymekről meg nem kell álmodni.

Egy táj felülvizsgálata

Az ebédlő félhomálya. A mester az asztalfőnél.
Húga, akit magához fogadott, nem ülhet egyelőre
az asztalnál, csak a falhoz tolt széken foglal helyet.
A többi vendég: Wasianski, Green — Kant ez utóbbihoz
rendszerint délutánonként átjár — közé óvatosan
magam is odaletelepszem.
Látogatóban Kantnál

eltévedek és soká nézem, ahogy lüktet a kupola.
ez valami élethez hasonló: kiszáradt ajakra a víz.
mint mikor felfeslettem a sziget sziklaszirtjére
és a hullám hozzácsapódott a fodrozott kőhöz.
most jó. keresztbe fekszem a szívdobogásodban.
a sziget

Ahogy falaidhoz közeledek,
úgy tűnnek egyre nagyobbnak.
Ez természetes, gondolom.
A perspektíva egy vonal,
előre-hátra mozgok rajta,
de a távlat ugyanakkora marad.
Arcod még csak egy pont.
Pixelfal

amint leért a gép kereke a kifutóra,
a nehézkedéssel te is a
tüdőmre térdeltél, vagy lehet, hogy
még beljebb, lélekebb.
soha. többé. nélküled.
Lisszaboni esemesek

szűkre vagy bőre hangoljam
váratlanul ért ez a kérdés
ennyi év alatt
a sok Debussy, Bach, Chopin után
egy hangoló sem tette még föl soha sem
és már mutatta is
fényes akkordokon
hogy mit jelent
szűkre, bőre
közben mesélt mellékesen
hogy a Steinway sem ugyanaz
mióta leégett a régi gyár
a fát nem két év
hanem egy nap alatt
szárítják ki különleges
körülmények között
Zongoralecke

nyárszagú pocsolyagőzöket inhalálok,
hogy legalább emlékezzem. de nem megy.
se születésre, se halálra,
se halálra, se a határra,
se a határra, se a tengerre,
se a tengerre, se érkezésre,
se érkezésre, se eltűnésre,
se eltűnésre és se korán,
se korán, se nagy késésben,
se késésben, se időben.
mégis belezuhanok

A medvefóka-vadászat hagyományosan
női munka Tasmaniában, és úgy képzeld
el, hogy az asszonyok kiúsznak a fókák
sziklájához, ahol valamilyen tompa
tárggyal hátulról, lesből agyonverik
az állatot.
Lisztet osztottak

Jövőből érkezett miskolci lány.
Oroszfejű, szöghaja kontyban.
Szemében viszi a kéket, sok lopott
tengeri mélyet.
Az álmok menyecskék, súgja,
valaki elveszi őket.
Ezer a valóság

azon az éjjelen
mindent összevissza nem az órák vertek
a holdból a padlón kis foltok hevertek
betakarva hideg vázacserepekkel
azt hittem már soha nem jön el a reggel
azon az éjjelen
felkelt mint akit a döbbenet lassan ér
erősebb volt, mint a rozoga vaszsanér
és jobban imbolygott, mint a lámpa fénye
mi részegen borult a fali gyékényre
Azon az éjjelen

Az apró öklökre támasztott szemekben
egyszer csak megláttam az Istent.
Különös nap volt, a házak mögötti
szeméttelep felett izgatott alakzatokban
repkedtek a varjak, talán a közelgő
vihart érezték, amely később bekáromkodott
a tetőkön és acsarkodva szaggatta le
az ajtónyílásokat fedő takarókat.
Legkisebb

...hullámvert magadba,
mint mélytengeri búvár,
újra és újra alámerülsz,
lásd magad, mint soha előtte...imprinting

Leżymy twarzą w piasku.
Jeszcze długo nie mamy odwagi uwierzyć, że to już brzeg.
Nie wiemy, ilu z nas się uratowało,
a ilu zginęło.
Nasze rysy jeszcze noszą oznaki
jakiegoś okropnego strachu, nie przed ludzką siłą,
stygnący asfalt —
ślady uciekających zwierząt.
Potem widzimy niebo,
Odpuszczenie

A borítóra ragasztott
bélyeg esete: a hivalkodó fehéren minden
fontosabb, ott mindennek
halmozott funkciója van.
A tárgyilagosság felé haladó levél
ha túlírt is, ehhez képest szótalan.
Ha a hajnal nem elég tárgyilagos

Fogai nem voltak hozzá ugyan,
de így is kislányos mosoly terült szét
az öregasszony barázdált arcán,
a könnye is kicsordult,
amikor az új hallókészüléket
feltette neki a fia.
Csont és csőr

A nyelvtani szerkezetek sémáiban
mindig biztonságot találtam.
A boltban jó napot kívánok
és ereszkedő hangsúlyt használva
a kérdéseim is csak nehezen érzékelhetők.
Talán ezért voltál velem kapcsolatban
mindig kijelentés.
A boltban mindenkit tegeztél.
Nyelvtan

Barátom viccből a sínre fekszik,
vagy hősködésből vagy szánalomkeltés végett.

Még látszólag együtt vagyunk,
oda kell figyelni az ágyválasztásra, mondom,
ahol fekszel, fontosabb, mint a fogmosás.

Mától semmilyen befolyással nem bírunk arra,
ami velünk történik, egymással is leszámoltunk,
azért ez a leküzdhetetlen kimerültség,
hogy csak vánszorgunk a porban.
Fekszel, fontosabb

A boldog emberek
mindent egyszerre látnak, ezért
ülnek a kocsmában naphosszat, és
sírnak, és nevetnek, és azt mondják
mindenkinek, aki még nem ismeri őket,
a legjobb meg se születni, s az ezután
következő legjobb: hamar meghalni.
A boldog emberek

Ez a merevség a
lábban a rovar
mozdulatlansága egy befőttesüveg szájánál. Egy hang a háttérből: kussolj,
ha mondom.
Egy légy nem ül le, összedörzsöli a kezeit, mert
gecihideg van a varsói napsütésben.
Egy légy nem ül le.

itt sok fekszik meséli a fák alatt ide
már nem lehet rakni újat csak ha tényleg
előkelőség nem akar rohadni megmondta
otthon is rakják a szerveit ami még jó másba
a maradék menjen a szőlőbe ott az utolsó
gyökere visszajön ide jó neki nagyon tetszik
a temetőben az egyik a történelemről
a másik a nagyanyjáról egyik sem veszi át
a másik nyelvét aztán beül a porcelán mögé
Made in Slovakia

Mikor altatónak hazudta a C-vitamint,
még egyikünk sem gondolta, hogy
ilyen könnyen el fogja tanulni a rémálmaimat.
Azt sejtettük, hogy egyszer majd
gyermekebb lesz, mint én vagyok,
de a terv szerint előbb fel kellett volna nőnöm.
Vonalház

Nem. Nem egészen. Thézeusz vagyok. Aki
Athénból származott, királyi sarj, Aigeusz fia.
Magamtól jöttem, hogy megküzdjek a
félig ember, félig bika Minotaurusszal.
Hiszen labirintusba zárt pusztulás. Lakomára vár.
Igazi szörnyeteg. Az ösztönei élnek.
Nincs benne más. Csak az ösztönök. Éh és öl.
A húga. Igen, a húga gyanús volt.
Körüllengte valamilyen vadság. Izgató,
de veszélyes. Mint a félig ember, félig bika.
Minotaurusz

ez egy marha jó nap. jó nagy adagot kapok belőle,
egyenesen a gyomorszájamra,amitől azonnal összegörnyedek,
és majdnem elhányom magam, a fájdalomtól még a könnyem is kicsordul.
megírom, tök jó. pedig könnyezek és okádok.
ez az a nap

Azt mondja, ez a baj a tanárokkal:
„Mit fog egy gyerek tanulni valakitől,
aki úgy döntött, hogy a legjobb, amit az életével tehet,
az, ha tanárnak megy?”
Aztán emlékezteti a többi vacsoravendéget arra,
hogy milyen igaz, amit a tanárokról szoktak mondani:
„Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, tanítja.”
Úgy döntök, hogy inkább megharapom a nyelvem (az övé helyett),
ellenállok a kísértésnek, és nem emlékeztetem a vacsoravendégeket
arra, hogy az is igaz, amit az ügyvédekről szoktak mondani.
Mert ugyebár mégiscsak eszünk, és ez egy udvarias beszélgetés.
Mit csinálnak a tanárok

Annyit láttam csak.
A talpad alatt megolvadt linóleumot.
Te meg észre sem vetted. Ott álltál,
majd megindult alattad minden.

Nem mertem, pedig megérinthettelek volna.
Inkább csak néztem, ahogy
a kettőnk közti szintkülönbségtő
l felszökik benned a tériszony.
Elérni a szótlanságot

odakozmált ég, sarkain zsemlemorzsa,
míg oszlopok gyöngysora alatt didereg,
a pékség felé meghűlt térdű nyáron át,
bérházakat számol, parkolók fészkeit.

a megállóban még kába, bódítják
a grafit égen poroszkáló műholdak,
a mellette ülőből áradó uszodaszag.
Pék

Vasárnap a kislányok felsorakoztak egymás mellé,
a várkertben, a domboldalon.
Esténként lovakért sírtak,
és féltek, hogy ha lefekszenek,
nem kelnek fel soha többé.
Most szoborszerűen emelkedő ruhákba bújva
mosolyogtak, csupasz testű öregasszonyok.
A fotós egy utolsó pillantást vetett
ködlő hajukra.
A sétánnyá változott kislányok

még nincs eldöntve semmi
lógok a levegőben
mint a halhatatlanok
belém szorulnak a szavak
kicsapódnak homlokomon
a csönd szétfeszíti a falakat
megpattan egy ér a halántékodon
egyedül
meghalni sem tudok
segítened kell
Limbus puerorum

valamilepukkantbudaikocsma
ezerkilencszázhetvennyolcősz
: zene / füstköd / zene
esztendőkkelkésőbbesőstél
versekremosolygótelihold
: bor / pálinka / bor
újabbévtizedekmúltán
meghittbeszélgetésutolszor
: szívütés / imacsend / szívütés
gyászsutagyávasutagyász
nemelőttesemnemazótasem
: ésnincs / ésésés / nincsés


Nappalvanéj

homokos löszföld.
a felszínbe kerülő nedvesség
lassan szivárog be, a talajba
kerülve már gyorsabb. kevés a
pince az utcában. a helyi
plébánia alapítójáról nevezték el.
jobb oldalán sódergödör.
kocsmában, asztalon, cuccok

A kép égéstermék — a széleket szavak perzselik.
Kifényesedik a szén, az ellenállás rajzolata a felejtés rendje ellen.
Az egyiket nézem, a másik a tarkómat szúrja.
Nemesfémmé hevíti a nyelvet a látás, gyerekek játszanak így nagyítóval,
kikerekedett szemekkel néznek a göndör füst után.
Szögletes

Gyermeket szerettem volna tőled.
Csillogó szemű, tündérhajú lánygyermeket,
akinek a szíve tiszta és folyton kacag,
akit nem lehet bántani,
aki nem bánthat senkit sem.
Pont olyan gyermeket, amilyen te vagy.
Ha belenézhetnék, most is őt
látnám tenger-vörös szemedben.
Mikor már nem

A csésze aljára kövült, már mindig ott marad.
Fogva tartom az idejét, szemcséit egyenként imádkozom vissza,
ha lefelé fordítva a földre hullna.

Ő az agyából vasalná ki a ráncokat,
legyen felfüggesztett lepedő, tiszta lap,
túlvilági szél libbenti, és égeti a tintafekete nap.
Lélekmeleg

Galéria

A diavetítéshez telepítsd a Flash Lejátszó bővítményt.

Szanyi Borbála munkái a friss Műútból

További galériáink…

Műút a Facebookon is!

Szépírás

Medvészet

Webképregény

Kikötői hírek

Kiskáté

Esszé

Kollegiális napló

Nőtérfél

Kritika

Hódsági János

Hódsági János: Lettek enyémek

Kovács-Lőczi Zsolt

Kovács-Lőczi Zsolt verse

Kántor Zsolt

Kántor Zsolt verse

Hartay Csaba: Megvolt már?

Reszelni meg nyögni közben. De nem biztos, hogy mernék hangosan nyögni egy lakásban. Lehet, hogy ezek a nyögések nincsenek is, csak a pornófilmekben, franc tudja.

Tovább »
Sylvia Plath: Detektív

Halál völgye ez, a tehéncsorda mégis jóllakott.

Tovább »
Forrai Gábor: Amit ingyen megtehetsz, megteheted pénzért is

A könyv legérdekesebb eszmefuttatásai a szemiotikai ellenvetéssel kapcsolatosak. Ez az ellenvetés alapvetően különbözik a többitől: míg a többi bizonyos dolgok vagy tevékenységek adásvételének cselekedetét tartja erkölcsileg kárhozatosnak, a szemiotikai ellenvetés szerint a cselekedet nem önmagában, hanem jelentésénél fogva elítélendő.

Tovább »
Eszenyi Fanni: Ezerjó utca 2.

anyám megtanított hogy ha ezt veszem észre
erről is mint arról ha a papa dohányzik
mindig szólnom kell

Tovább »
Bodó Angéla: invázió

a medence üledékes szélén állunk
korallokat mutatsz nekem míg a hurrikánt várjuk
pusztító hullámzásra ébredünk
mészvázak közt indulunk útnak
a vulkán holnapig alszik

Tovább »
Kovács Dominik és Viktor: Mit csinált a postás Csilla?

A Csilla ilyenkor sem tudott nyugton maradni. Matatott, zörgött. Irtotta a szöszöket, a száraz kenyérmorzsákat az ágyterítőn, fésülgette az összegubancolódott szőnyegrojtokat, rászólt a Robira, hogy reggel borotválkozzon meg, mert a szoba sötétjében is látszik, milyen szőrös a képe.

Tovább »
Dezső Katalin: Képlékeny

Harminc perc van az ujjelszorítás és az amputáció között
megszűnik a véráramlás az alsó boltban

Tovább »
Claudia Rankine: Polgártárs: egy amerikai költemény (részlet)

I. Mikor egyedül vagy, és túl fáradt, hogy bármit bekapcsolj, párnáid között tűnődsz a múlton. Általában bevackolsz egy takaró alá, a ház üres. Néha nincs ott a Hold, és elérhetőnek tűnik az ablakon túli alacsony, szürke mennybolt. Sötét fénye fokozatosan, a felhők sűrűségének függvényében halványul, és te visszazuhansz oda, amit metaforaként rekonstruálsz. Az út gyakran […]

Tovább »
Béres Ákos: Belsős story

most nem vagyok egy ideje már nem mozgok zenékre
bennem nő a felesleg és a dekkek szűrőhamuig szívják
maguk a tálban mint egy megkomponált műben pár félre

Tovább »
András László: Medvészet, gombászat, fenomenológia

Abban az időben Krementz – többek között – fenomenológusokkal is levelezett, mert kedvelte az interdiszciplínát, és úgy vélte, a fenomenológusok azok, akik a leginkább érdeklődést mutatnak a tapasztalatok iránt, ami nálunk, medvészeknél is elsőrendű fontosságú.

Tovább »
Élő Csenge Enikő: Zajom

A langyos aszfalton fekve üvöltöttük a kedvenc számunk.
Azt a képet évekig követtem,
az emlékek maradékát folyton átszitáltam,
nem lett csend.

Tovább »
Horváth Eve: a látogató

többször is megtervezi a menetrendet
amelyet aztán egy random kifogásra
támaszkodva lemond vagy elodáz
kifogás lehet a bármikor belobbanó rossz

Tovább »
Purosz Leonidasz: Mi, akik autókulccsal rendelkezünk

nyomatékosítjuk, hogy mikor
az első áldozat előbújt, igenis
részvét és döbbenet volt bennünk.
Nevezd meg a tettest, mondtuk,
hogy példás büntetést róhassunk ki rá.

Tovább »
Vonnák Diána: Dagály

Mikor hat éves lett a kislányom, rávett, hogy a tengerhez költözzünk. Nekem mindegy volt, szabadúszó programozóként nem számított, honnan dolgozom.

Tovább »